7. fejezet - Szörf?

Kérek szépen kommenteket! :)

 A következő másfél héten nem hoztuk szóba a témát.

 A napok teltek, mindig jól szórakoztunk, a gördeszkatudásom vészesen fejlődött, több trükköt tudtam megcsinálni, mint amennyit eddig egyáltalán ismertem. Időközben kinyitott a strand, úgyhogy az is törzshelyünkké vált.

Csütörtökön kicsit elaludtam, így a szokásosnál később érkeztem a Yellowba.

- Sziasztok! Hol van Richie? - kérdeztem, ugyanis az asztalnál csak Timi, Ivan és Peter ült.

- Már korábban lement a partra. Valamit motyogott, de nem értettem, hogy hova megy.

- Értem. Mit csinálunk ma?

- Háát.. Mi úgy terveztük, hogy elmegyünk CD-t venni.

- Jaj, ne már! Megint? - húztam el a számat. Volt egy dolog, amit utáltam velük csinálni, és ez a CD vásárlás volt. Én nagyjából húsz perc után eluntam, de ők képesek voltak órákig nézelődni, bele-bele hallgatni egyes lemezekbe, aztán további órákat tölteni azzal, hogy három darab közül melyiket válasszák. Amikor legutóbb voltunk, már toporzékoltam, de Timi mintha direkt csinálta volna, csak nem akart eljönni. - Nem haragszotok, ha ezt kihagyom?

- Nem, semmi baj. Megértjük. Majd holnap találkozunk! - búcsúztak, és kimentek a kávézó ajtaján.

 Egy darabig némán iszogattam a baracklevemet, aztán úgy döntöttem, megkeresem Richiet. A pultnál fizettem, aztán felkaptam a deszkámat és hazamentem. Otthon elővettem egy strandtáskát és beleszórtam minden szükséges cuccot: napolajat, törölközőt, innivalót, almát, szalmakalapot, napszemüveget, strandpapucsot. Pakolás közben eszembe jutott Richie ígérete, miszerint megtanít szörfözni. Ugyan nem tudtam, hogy miért ment le egyedül a partra, de reméltem, hogy most vehetem tőle az első szörf leckét.

 A parton sétálva át tudtam volna ölelni az egész világot. A tenger morajlása, a strandolók vidám zsivaja és a sirályok vijjogása egyetlen boldog masszává olvadt össze, csak a szél simogatását és a nap tüzes ölelését éreztem.

 A szememmel Richie után kutattam, hátha felbukkan, de sehol nem találtam; akármerre néztem, csak idegen arcokat láttam. Végül feladtam, leterítettem a törölközőmet a parttól kicsit távolabb eső füves részen, és napoztam. Nem tudom, mennyi időt töltöttem ott, de amikor már nagyon melegem volt, felvettem a napszemüvegem, és beültem egy fa árnyékába. Újra végigpásztáztam a tekintetemmel az embereket, de Richiet továbbra sem találtam.

 Behunyt szemmel nekivetettem a hátamat a fa törzsének, amikor meghallottam Richie hangját. Fel akartam ugrani, de egy másik hang a földhöz szegezett. Lányhang volt; magas és behízelgő, olyan, amitől a hideg futkosott a hátamon. Ha a hanghoz embert képzeltem, egy szőke, kék szemű, rózsaszín miniszoknyás, agyonsminkelt, elkényeztetett csitri bukkant fel a lelki szemeim előtt. Egy darabig csak szófoszlányokat hallottam, de aztán már ki tudtam venni a mondatokat is. A lány nyávogó, flörtölő hangon beszélt, szabályosan hányingert kaptam tőle.

- Olyan jó, hogy megtanítasz szörfözni! Mennyi mindent tudsz! Mikor tanultál meg szörfözni?

 Elöntött a pulykaméreg. Szóval szörfözni tanítja? És én hülye, még abban bíztam, hogy engem fog ma tanítani...

- Tíz évesen.

- Ó, már olyan korán? Nem csoda, hogy ilyen profi vagy... Szerinted én leszek majd ilyen ügyes, mint te? - hízelgett, én pedig - hogy az egyik kedvenc filmem szavaival éljek - belehánytam a saját számba.

- Ha sokat gyakorolsz... - a hangulatomon kicsit javítottak Richie tömör válaszai, és hogy nekem azt mondta, tuti profi leszek.

- Ilyen tanár mellett?

 Annyira belefeledkeztem a saját növekvő indulatomba, hogy csak most vettem észre, hogy egyre közelebb érnek, és mindjárt bekerülök a látóterükbe. Riadtan kaptam a táskám után, és kapkodva előkerestem a szalmakalapot, majd gyorsan a szemembe húztam. A hajamat is begyűrtem alá, aztán hasra vetettem magam, hogy minél kevésbé lehessen felismerni.

 A szívem hevesen dobogott, alig tudtam kivenni a csaj nyávogását, bár tulajdonképpen nem is érdekelt, mert üres locsogás, dicsekedés és hízelgés volt az egész.

 Amikor elhaladtak előttem, felpillantottam, és szemügyre vettem a lányt. A kinézetét illetően nem sokat tévedtem: szőke haját dobálta a szél, modellalakját pedig egy türkizkék bikinifelső és egy fehér miniszoknya emelte ki. Az orrát büszkén a magasba emelte, látszott rajta, hogy tisztában van a szépségével, és úgy lépegetett, mint aki a kifutón van. Nem szokásom elsőre elítélni az embereket, de ezt a csajt azonnal megutáltam. Minden ellenszenves volt benne: az arrogáns tartása, ahogy járás közben a csípőjét ringatta, a hanghordozása, a beszédstílusa és a nevetése. De ami leginkább bosszantott, hogy éppen Richiere nyomult.

 Miközben a hangjuk elhalkult, azon gondolkodtam, mit csináljak. Ne törődjek velük? Menjek oda hozzájuk? Kémkedjek utánuk? A józan eszem azt diktálta, menjek haza szó nélkül, de a kalandvágyó énem arra biztatott, hogy hallgassam ki őket. Végül némi töprengés után felálltam, összepakoltam a cuccaimat, felvettem a pólómat és utánuk lopóztam.

 Éppen a parton álltak, Richie magyarázott valamit, a csaj pedig figyelte, de olyan bámulattal, hogy az már nevetséges volt. Búvóhelyet keresve körbenéztem, és meg is találtam: tőlük nem messze volt egy homokdűne, amin sziklák álltak, és a fű is magasra nőtt.

 Elég hülyén éreztem magam, miközben félig hason csúszva próbáltam meg felmászni a dűne tetejére, mint egy óvodás, aki indiánosat játszik a barátaival...

 Olyan halkan kúsztam, ahogy csak tudtam, milliméterről milliméterre haladtam előre, horzsolásokat szerezve. Amikor felértem a dűne tetejére, a bőröm égett, ahol felsebeztem, de megnyugodva hasaltam a fűben ami nagyjából eltakart. Kicsit felemeltem a fejem, és fülelni kezdtem. A levegő belém szorult, mert éppen azt láttam, hogy Richie a földre teszi a szörfdeszkát, és a pólóját áthúzza a fején, s közben napbarnított bőre alatt megfeszültek az izmai.

- Fú, de izmos vagy! - lépett hozzá közelebb a csaj, és egy hirtelen mozdulattal felemelte a kezét, és végigsimított Richie karján. Vörös köd lepte el az agyamat, alig bírtam a földön maradni, mert az ösztönös reakcióm az lett volna, hogy felugrok.

 Vártam, hogy Richie hátrahőköljön, és felháborodva ellökje a kezét, de csak én háborodtam föl még jobban, amikor zavartan épp hogy hátrébb húzódott.

 Később az ingerültségem tovább fokozódott, mert ahogy elkezdték a gyakorlást, a lány rengetegszer elvesztette az egyensúlyát, és Richie mindig utánakapott, megfogva a karját vagy a derekát... Egy idő után nagyon elegem lett belőlük, úgyhogy megpróbáltam visszavonulni. A dűne felénél azonban megcsúsztam, és hangos kavicszörgés közepette leszánkáztam a lejtőn. A zajra elhallgattak, én pedig gyorsan megpördültem, felálltam, és futni kezdtem, mint a szélvész, rimánkodva, nehogy felismerjenek. Végigsprinteltem a parton, és csak akkor álltam meg, amikor kiértem a strand területéről. Zihálva vettem a levegőt, de közben az ijedtség dühhé változott bennem.

 Feldúltan értem haza, az ajtót mérgesen bevágtam magam mögött, de szerencsére senki nem volt még otthon, úgyhogy nem kellett magyarázkodnom. Felvágtattam az emeletre, a táskámat lecsaptam az ágyra, aztán becsörtettem a fürdőbe, és dühödten megpróbáltam kimosni a sebeimből a homokot. A horzsolásokat csípte a víz és égtek a dörzsöléstől,  de én szitkozódva tovább küzdöttem, és a pokolba kívántam Richiet és azt az agyalágyult libát.

“Mégis mit képzel magáról?! Nekem ígérgeti a szörfözést, aztán hetekig eszébe sem jut, utána meg van képe egy ilyen Barbie-babával flörtölni, meg őt tanítja szörfözni! De persze sunnyog, el nem mondaná hova megy, meg kivel! Ha meggondolta magát, miért nem mondja a szemembe? Ilyen gyáva, hogy inkább titkolózik?” Magam sem értettem, miért vagyok ennyire mérges, de minden észérvet figyelmen kívül hagyva dühöngtem.

 A rosszkedvem addig sem múlt el, amíg anyuék hazaértek, úgyhogy elég mogorván köszöntöttem őket.

- Szia kicsim! Mi történt? Összevesztetek a barátaiddal?  

- Nem, semmi ilyesmi. Mit eszünk vacsorára? - motyogtam, és felnyúltam, hogy elővegyek néhány tányért.

- Mit csináltál a kezeddel?

- Semmit.

- Valamitől mégis véres lett! - csattant fel anyu.

- Jó, elestem deszkázás közben. Nem történt semmi.

- Fertőtlenítetted?

- Igen. Eszünk?

 Éjjel visszatért a koncert utáni rémálmom, csak egy kicsit megváltozott: az arctalan alak helyét a parton látott lány vette át és Richie kézen fogva elsétált vele, vigyorogva rám nézett, miközben a lány diadalittasan kacagott.